A megszakítók nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az energiaellátó rendszerekben. Működési elvük a túlterhelés elleni védelemre, a rövidzárlat elleni védelemre és az alacsony feszültség elleni védelemre épül. Gyorsan le tudják szakítani az áramot, ha az áramkör rendellenes, biztosítva az elektromos berendezések biztonságos működését.
A túlterhelés elleni védelem szempontjából, ha az áramkörben az áram meghaladja a megszakító névleges értékét, a belső hőelem deformálódik a hő hatására, majd elindítja a kioldó mechanizmust, hogy automatikusan lekapcsolja az áramkört. Ez a mechanizmus hatékonyan megelőzi a túlzott áram okozta berendezések károsodását és tűzveszélyét.
A rövidzárlat elleni védelem a megszakítók másik fontos funkciója. Ha rövidzárlat lép fel az áramkörben, a rövidzárlati áram gyorsan megnövekszik, és az elektromágneses kioldó gyorsan reagál, működésbe hozva a kioldómechanizmust, aminek következtében a megszakító nagyon rövid időn belül kiold, lekapcsolva az áramkört és megakadályozza, hogy a rövidzárlati áram tovább károsítsa a berendezést és a rendszert.
A megszakítók feszültségcsökkenés elleni védelemmel is rendelkeznek. Ha a tápfeszültség alacsonyabb, mint a beállított érték, a feszültségcsökkenési kioldó elindítja a kioldó mechanizmust, és megszakítja az áramkört, hogy megvédje a feszültségérzékeny berendezést a sérülésektől.
A megszakítók fő paraméterei közé tartozik a névleges áram, a névleges feszültség és a megszakítóképesség, és ezen paraméterek kiválasztását az adott alkalmazási forgatókönyv szerint kell meghatározni. Például a háztartási áramkörökben, műanyag házas megszakítókat széles körben alkalmazzák a különböző ágak védelmére, míg az ipari üzemekben és az elektromos rendszerekben a feszültségszintnek és az áramigénynek megfelelően kell kiválasztani a megfelelő megszakító típust.